Módszerünk
A módszerünk azon az egyszerű, mégis sokak által figyelmen kívül hagyott felismerésen alapul, hogy az emberek többsége a fejével próbálja megoldani azt, amit a testen és az érzelmeken keresztül lehet elérni. Ez nem metafora, hanem neurobiológiai tény.
Paul MacLean háromosztatú agy elmélete szerint az emberi agy három, evolúciósan egymásra épülő rendszerből áll:
-
A legfiatalabb rész a prefrontális kortex, amely a gondolkodásért, a tervezésért és a döntéshozatalért felelő
-
Alatta helyezkedik el a limbikus rendszer az "emlősagy", amely az érzelmekért, a kapcsolódásért és a memóriáért felel.
-
A legmélyebb és legrégebbi rész az agytörzs, vagy "hüllőagy" amely az alapvető túlélési és testi folyamatokat szabályozza.
A három szint állandóan és oda-vissza hat egymásra, de nem egyenlő erővel. A mélyebb rétegek hosszú távon felülírják a felsőt, és nem fordítva.
A testi és érzelmi állapotunk befolyásolja a gondolkodásunkat, döntéseinket, sőt alapvetően azt, amilyennek a világot érzékeljük. Befeszült izomzattal minden túlfeszítettnek tűnik körülöttünk. Feldúlt érzelmi állapotban az egész világ kaotikusnak hat.
Ez az oka annak, hogy ritkán sikerül pusztán gondolkodással tartós változást elérni.
Ez nyilvánul meg akkor is, amikor fejből szeretnénk boldognak lenni és ennek megfelelően viselkedni, de nem megy. Egy fárasztó, hajtós életszakaszban: "Olyan jó az életem, megvan mindenem, boldognak kéne lennem, de nem vagyok." A gondolkodás kitalál valamit, de az érzelmek és a test nem engedelmeskednek. Sőt, nekik van igazuk: azt mondják, "túlhajszolod magad."
Ezt a hajós hasonlatunkkal tudjuk jól érzékeltetni: a tengerfenék a test, a tenger vize az érzelmek, a hajó a gondolkodás.
A hajó nem mondhatja meg a tengernek és a tengerfenéknek, hogyan viselkedjenek - a dolog fordítva működik: a tengerfenék hat a tenger vizére, a hullámokra, és ezek a hajóra. Ha lent nyugalom van, a hajónak könnyű dolga van. Néha a háborgó tengeren tudunk csendesebb vizekre evezni, de ettől a tenger nem csitul el.
A tengert elcsitítani a hajóból nem lehet. A mélybe nem juthatunk le vele. Oda más jármű kell. Nem gondolkodás. Hanem elemi mozgás és érzet – a test és az érzelmek nyelvezete.
Ezért dolgozunk mi alulról felfelé.
A mozgás nálunk nem edzés és nem teljesítmény, hanem kapu, amelyen keresztül az idegrendszer elmozdulhat a beragadt állapotból.
Az első szint a test
Mozgással, légzéssel, testérzékeléssel dolgozunk, amelyek közvetlenül hatnak az testi és idegrendszeri szabályozására.
MacLean háromosztatú agy elméletében a túlélésért felelős agyrész a legmélyebb struktúra. Stephen Porges Polyvagal elmélete segít megérteni, hogyan érzékeli a szervezet a biztonságot és a veszélyt. Ez a biztonság-veszély tengely a kulcs ezen alapréteg befolyásolásához.
A mindennapokban mindig valamilyen testi-idegrendszeri állapotban vagyunk. A biztonságos-nyugodttól a fenyegetettig. Nyugodt és biztonságos egy meghitt családi vacsora, de veszélynek érzékeljük azt is, amikor szorít egy határidő, és azt is, amikor folyton kritikusak vagyunk magunkkal. Régen az oroszlán ólálkodott a bokorban. Most a túlságosan kritikus saját magunk, aki fenyegetettség érzést teremt. A test számára nincs különbség, hogy külső vagy belső a veszély forrása, a válasz ugyanaz. "Veszély fenyeget, nem vagyok biztonságban."
Ezek az állapotok alapvetően meghatározzák, ahogy a valóságot észleljük. Ha biztonságot érzékelünk, mindent pozitívan látunk, kreatívak vagyunk. Ha fenyegetettségben vagyunk, mindent fenyegetőnek ézékelünk. Ugyanazt a kritikus megjegyzést a vacsoraasztalnál nevetéssel fogadjuk, de durva támadásnak érezzük amikor egy határidő miatt stresszes (fenyegetett) állapotban vagyunk. A különbség nem a megjegyzésben van, hanem abban, hogy milyen belső állapotban voltunk, amikor hallottuk.
Ha a szervezet veszélyt érzékel, Fight or Flight reakcióval válaszol, legyen az egy szigorú főnök, határidő, önkritika, aggodalmaskodás, krízishelyzet vagy megoldatlan trauma. Ezek közös jellemzője, hogy a fejünk fölött lebegő bármikor lecsapó/kirobbanó veszélyt jelentenek. A szakirodalom egybemossa az Üss vagy Fuss reakciót, holott ütni vagy futni, szembenézni valamivel, vagy menekülni nagyon más dolog.
Mi különös figyelmet fordítunk a veszély állapotok (fight, flight és freeze) megkülönböztetésére.
Aki fight (üss) energiában van, lendületes és célirányos, asszertív, de nehezen empatizál. Aki flight (menekülő) állapotban van, mindent veszélyforrásként érzékel, és csak azt kívánja, legyen már vége. Aki freeze-ben (lefagyásban) van, funkcionál, de érzelemmentesen, érzéketlenül, mintha egy fátyol mögül nézné életét és a történéseket, aminek ő mintha nem is lenne része.
A legtöbb ember nem tudja, melyikben él hónapok vagy évek óta.
A szomatikus pszichológia, a Body Oriented Coaching és Peter Levine Somatic Experiencing módszerének eszközeivel a testi jelzések tudatos figyelésére és megértésére tanítunk. Fritz Perls Gestalt szemlélete az itt és most megélésére, Jon Kabat-Zinn Mindfulness alapú megközelítése pedig a nem ítélkező jelenlét fejlesztésére ad eszközöket.
A második szint az érzelmek
Az érzelmek észlelése, elfogadása, megnevezése és kifejezése a legelhanyagoltabb és mégis legnagyobb hatásfokú életminőség-javító terület.
Az érzelmek nem zavaró tényezők, amik elhomályosítják a gondolkodást, hanem jelzések, amelyek tájékoztatnak minket.
Dühbe gurultam? - Valaki átlépett egy határt.
Szomorú lettem? - Ez a valami fontos nekem.
Frusztrált vagyok? - Szeretnék tenni valamit, de nem tudom, hogy mit és hogyan.
Az érzelmek alapvetően meghatározzák, hogyan látjuk a világot, hogyan hozunk döntéseket, és hogyan kapcsolódunk másokhoz. A legtöbben viszont megtanultuk elnyomni, megkerülni vagy ignorálni ezeket a jelzéseket. Majd csodálkozunk, miért nem vagyunk elégedettek az életünkkel, holott az érzelem jelzett, hogy mi lenne jó nekünk – csak mi nem hallottuk meg.
Amit elnyomunk, nem tűnik el – mélyebbre süllyed, és még mélyebb szintről irányít. Ilyenkor már nem üzen, hanem harcban állunk vele: kerüljük, elmenekülünk előle, és egyre távolabb kerülünk attól az üzenettől, ami segítene.
A harag, amit nem szabad érezni
A munkahelyeden főnököd rendszeresen kérdőre von olyanért, ami nem a te munkaköröd. A harag ott van, de elnyomod – mert megtanultad, hogy a düh veszélyes, romboló, jó emberek nem haragszanak. Ezért csendben maradsz. Holott a harag pontosan a megfelelő jelzés: "Nehogy már! Állj a sarkadra! Hogy képzeli, hogy így bánjon veled?!" Ez az érzelem a határaidat védi. Ha nem hallod meg, lassan lábtörlőnek használnak.
A szomorúság, amit nem szabad mutatni
Évekkel ezelőtt elvesztettél valamit: egy kapcsolatot, egy álmot, egy lehetőséget, és azóta is "jól vagy". Legalábbis ezt mondod magadnak és másoknak. A szomorúság azonban ott van, csak sosem vallottad be. Mert sírni gyengeség, tovább kell lépni. Közben fáradtnak, motiválatlannak és üresnek érzed magad. Ez nem depresszió. Ez egy el nem gyászolt veszteség. A szomorúság azt mondja, hogy valami fontos volt neked. Ha nem hallod meg, az el nem gyászolt dolgok a háttérből irányítják az életedet tovább.
A félelem, ami nem mer félelem lenni
Évek óta nem hozol döntéseket. Vársz, halogatsz, elemzel, még átgondolod. Ez nem döntésképtelenség, ez félelem: mi van, ha rosszul döntök, mi van, ha nem leszek elég jó, mi van, ha csalódást okozok. Ha soha nem nevezted meg félelemnek, nem szabadulsz a “megfontolt / túlgondoló” működésedtől. A félelem pontosan azt jelzi, hogy valami fontos forog kockán. Ha ezt felismered, szembenézhetsz vele, és fogsz tudni döntést hozni.
Az érzelmi munka nem arról szól, hogy mindent kibeszélünk vagy mindent kimutatunk. Arról szól, hogy megtanuljuk észrevenni, mi van bennünk. Hogy megértsük, honnan jön, és mit szeretne mondani. Hogy legyen bátorságunk kapcsolatban maradni az érzéssel ahelyett, hogy azonnal meg akarnánk szabadulni tőle.
Az érzelmeinkkelvaló kapcsolódás az, amit úgy hívunk: kapcsolódok magammal, az igazi érző lényemmel.
Ez az egyik legfontosabb készség, amitől életszeretetünk és vitalitásunk függ, és amelyet a legtöbbünknek soha nem tanítottak meg.
Leslie Greenberg Érzelemfókuszú terápiájának (EFT) szemléletét alkalmazzuk, amely szerint az érzelmek nem akadályok, hanem információk. Richard Schwartz Belső Családrendszerek modelljének (IFS) segítségével megértjük, hogy az egyes érzelmi reakcióink mögött milyen belső részek, történetek és szükségletek állnak. Ezeket mozgással, szavak nélkül jobban meg lehet formálni és megszólítani.
A csoportdinamika törvényszerűségeit tudatosan használjuk. A biztonságos, elfogadó csoportmiliő önmagában is gyógyító tényező - megmutatja ahogy mások elfogadnak engem minden részemmel, én is elfogadhatom magamat és minden részemet. Ennek erejét a résztvevők sokszor először itt tapasztalják meg életükben. Ez a tapasztalat mélyen gyógyító.
A harmadik szint a gondolkodás
Ide csak azután érünk, hogy a test és az érzelmek már megmozdultak, mert ekkor a kognitív munka valóban hatékony tud lenni. A gondolkodás végre azt csinálja, amire való: összerakja, értelmet ad, és cselekvésbe fordítja azt, amit az alsóbb rétegek eddig is tudtak. Addig viszont, amíg a test feszült és az érzelmek elnyomottak, a gondolkodás kirekesztett információkkal ugyanazokat a köröket futja újra és újra.
A tudás, ami mégsem változtat
Van motivációd, el szeretnél mozdulni, próbálsz is tenni érte, de mégis mindig ugyanoda lyukadsz ki. Pedig annyira akartad. Megvan az önismereted. Pontosan tudod, mi a mintád, honnét jön, miért ismétlődik. Mégsem változik semmi. A magyarázat: a meg nem hallott mélyebb részek húznak vissza, amíg meg nem hallod, amit mondani akarnak.
Az elvek és az élet közötti rés
Tudod, mi fontos neked. Több időt kellene a családdal töltened, nemet kellene mondanod a túlórára, vagy abbahagyni a dohányzást. De nem történik meg. Mert amíg a tested és az érzelmeid mást mondanak, a gondolkodás hiába tudja, mit kellene. Az elveknek összahngabn kell állniuk azzal, amit a mélyebb részeid valójában akarnak. Ha ez a találkozás megtörténik, nem kell többé akaraterő. Tudni fogod, mit akarsz – és azt fogod csinálni.
A szokásépítés és priorizálás ekkor válik lehetségessé, nem akaraterőből, hanem azért, mert már tudjuk, mit akarunk valójában, és miért. Egy testből és érzelmekből jövő felismerés után a motiváció nem kívülről, hanem belülről fakad.
A gondolkodásod nem irányítani próbál, hanem támogatja azt, ami szívedben megszületett.
A narratíva munka során azt figyeljük meg, milyen belső kommentár és hangnem kíséri a mindennapjainkat. Segít ez a hang, vagy terhel? Ha rálátunk erre a belső dialógusra, el tudjuk dönteni: megtartjuk, vagy olyat alakítunk ki, ami jobban szolgál minket.
Aaron Beck Kognitív viselkedésterápiájának (CBT) és Steven Hayes Elfogadás és elköteleződés terápiájának (ACT) eszközeivel dolgozunk, Eric Berne Tranzakcióanalízisének modelljével a kapcsolati és kommunikációs mintákat értjük meg. Szokásépítéssel, priorizálással és motivációs munkával zárjuk a kört – hogy a felismerések ne csak élmények maradjanak, hanem beépüljenek a mindennapokba.
Ami a Wisdom in Motiont különlegessé teszi: látjuk a test, az érzelmek és a gondolkodás szintjeit egyszerre.
Nem egyetlen módszerben gondolkodunk, hanem tudatosan alkalmazzuk azt, ami az adott elakadásnál, az adott szinten és adott pillanatban a leghatékonyabb. Ott dolgozunk, ahol a probléma gyökere valójában van.
